Amikor az ember rátalál arra az emberre, a férfira, akivel nem csak hogy jól érzi magát, és valamelyest közös célokat és egyező fontosságú dolgokat talál az életével, de bizony el is tudja képzelni, hogy élete végéig akár mellette éljen, az idő pedig szintén erről tesz tanúbizonyságot, akkor előbb vagy utóbb előkerül a közös élet, a közös családi fészek lehetősége és igénye is. Nálunk is így volt ez, és büszkén mondhatjuk, hogy a projekt sikerült is, hiszen nemrég költöztünk be a családi házunkba, ami hihetetlen szép lett és teljes mértékben a mi igényeink és vágyaink szerint épült. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat egyrészt abból a szempontból, hogy meg tudtuk ezt tenni, másrészt pedig hogy nem szöges ellentét a véleményünk arról, hogy hol és hogyan, milyen házban szeretnénk élni. Nem volt semmi különbözőség a véleményünkben sem a nagyságot, sem a formát illetően az egyék kiegészítőkről ne is beszéljünk. Ment minden, mint kés a vajban.
Egyetlen dologra tudom azt mondani, hogy egy kicsit nehezebb volt a közös nevező, vagy a megegyezés, az pedig nem volt más, mint a lakás díszítésének, és főleg annak eszközeinek megválasztása. Én ugyanis nagyon a hagyományos vonalat képviselem és a festményeket szeretem, ő viszont ki nem állhatja őket, ő családi fotókat tett volna legszivesebben a falra, de én pedig azt nem szeretném ott látni, úgyhogy kellett egy közös nevező, és ez is megérkezett hála a jó égnek, egy Levendula vászonkép formájában.
Ezennel pedig azt mondhatom, hogy a ház tökéletes, és a családi fészek készen, úgy, hogy nagyjából semmilyen vita vagy veszekedés nem hagyta el a szánkat a készülés közben. Ez pedig hihetetlen büszkeséggel tölt el minket, remélem, hogy ez a jövőben is pontosan így marad, és hamarosan már nem csak ketten fogjuk betölteni az új nagy házunk tereit.